Főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli szüleinek, a hajdani örömlány, Rosa mama, Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan naívsággal beszél az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. Momo élete a kezdetektől fogva küzdelmes, mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért rendkívül talpraesett, bölcs és főleg különc. E nehéz sorsú gyerek szemszögéből láthatunk bele Rosa mama mindennapjaiba, aki a maga módján lelkiismeretesen neveli a magukra hagyott gyermekeket, köztük Momóban valóságos támaszra lel. Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom „elesettjeit”, levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől „napban gyémánt lesz a por”, valamit, ami mégis mindenekfelett emberi.

A Pécsi Harmadik Színház vendégelőadása.